Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

5 baki, ami miatt kifolyik a pénz a kezed közül

B. Dorina
2018. 08. 05. 14:59:00
5 baki, ami miatt kifolyik a pénz a kezed közül

A mai világban nem egyszerű spórolni. Főleg, ha a mindennapjaidban hozzászoktál ahhoz, hogy folyamatosan ész nélkül költekezel és belekényelmesedsz a fogyasztói társadalom csodás velejáróiba. A háztartásunkban vannak olyan pontok, amiről tisztán látjuk, hogy szörnyen pazarlóan viselkedünk. Ilyenkor mindig megjegyezzük egymásnak a párommal, hogy már megint ész nélkül költekeztünk, de persze hosszú távon nem változtatunk rajta.

A mi legnagyobb hibánk – és szerintem ezzel még jó sok háztartás így van – a tervezés hiánya, illetve az, hogy sokszor nem a kialakított terv szerint, hanem kényelmi szempontok alapján cselekszünk. Ezt a kettőt figyelembe véve mutatom a mi „szégyen” listánkat. Ezeket akár havonta többször is elkövetjük és bukunk is rajta rendesen.

 

Nem csinálunk költségvetést

Összességében nem keresünk rosszul. Nincs gyerekünk, nincs hitelünk, ami talán még nehezítené kicsit a helyzetünket. A havi fix kiadásaink sem olyan vészesek, de sokáig nem terveztünk előre azzal a pénzzel, ami a kötelezők kifizetése után maradt számunkra. Részben emiatt vált a „kedvenc” mondatunkká hónap végén ez:

„Mire ment el a fizetésem?"

Ezt a problémánkat nagyszerűen megoldotta, hogy költségvetést készítettünk egész évre vonatkozóan. Ezt pedig lebontottuk kisebb intervallumokra is: negyed évekre, hónapokra és hetekre.

Ezzel a módszerrel pontosabban tudjuk, hogy a céljaink eléréséhez mennyit szabadna költenünk egy adott időszakban és előre tudnunk tervezni az időszakos fix kiadásainkkal (biztosítás, bérleti díjak stb). Ennek egy egyszerűbb változatát év elején elkészítettük és következetesen töltögetjük is.

A tervhez egy egyszerű táblázatot használtunk, aminek az egyik munkalapja a várható kiadásainkat mutatja be (például cserélendő alkatrészek a kocsin, nyaralás, születésnapok, karácsony, esküvők) illetve a tervezetben egy külön munkalapot szántunk a saját esküvőnk kiadásainak (erről is fogok majd írni később) és egy külön munkalapot az aktuális hónap költségvetésének.

Ezen a munkalapon látjuk azt, hogy mennyi bevételünk érkezik összesen az adott hónapban. Mik lesznek ebből a fix kiadásaink (rezsi, albérleti díj, lakástakarék befizetés, benzinpénz stb.) és mik lesznek ezek mellett az ad-hoc jellegű kiadásaink(orvosi költségek, kaja, szórakozás, ruházat, a kutyánkkal kapcsolatos költségek).

Általában hó elején már látjuk, hogy milyen kiadásaink lesznek és körülbelül mennyi marad meg a kettőnk fizetéséből, így ehhez mérten egy bizonyos összeget át is utalunk a megtakarítási számlánkra. Ez minden esetben minimum a fizetésünk 10%-a.

Ha nem jön valami sürgős kiadás a hónap során (pl lerobban a kocsi, beteg lesz a kutya stb) akkor pedig a hónap végén megmaradó összeget is átutaljuk erre a számlára.

Még csak pár hónapja követjük nyomon ilyen formában a pénzügyeinket, de már elég kínos dolgok derültek ki.

Például tudtuk azt, hogy rengeteg pénz elmegy nasikra és kaja rendelésre. De számszerűsítve szembesülni ezekkel tényleg elég sokkoló. Olyannyira, hogy ezekről szinte teljesen leszoktunk az elmúlt pár hónapban. Ezáltal kevesebb szemetet termelünk, kevesebb szemetet eszünk és több marad hónap végén a pénztárcánkban is.

Listát írunk, de minek

Mindenki ismeri azt a tippet, hogy ha elmegyünk a boltba vásárolni írjunk magunknak egy listát előtte, hogy mire van valóban szükségünk és csak ezeket vásároljuk meg. Mi is írunk listát, sőt volt egy időszak, amikor 1 hónapra előre elkészítettem a menü tervet, hogy ez alapján vásároljunk be, de aztán a boltban mindig beugrott még ez-az a kosárba. Ez ilyenkor sosem tűnik soknak, viszont éves viszonylatban több 10 ezer Ft megy el olyan dolgokra, amikre egyáltalán nincs szükségünk csak megláttuk és hirtelen felindulásból vásároltunk.

Ebből jön a következő pont is:

Sosem kérdezzük meg magunktól: Tényleg szükségem van erre?

Az talán túlzás, hogy sosem. A párom például rendszeresen lebeszéli magát bizonyos cikkekről és én is van, hogy leveszek valamit a polcról, majd a vásárlás végére szépen fejben lebeszélem magam az adott tárgy megvásárlásáról és vissza is kerül a polcra. De azért sokszor győz a kisördög és emiatt halmozunk fel otthon olyan dolgokat, amiket soha, vagy szinte soha nem használunk a vásárlást követően.

Ha nincs időnk, rendelünk

Mind a ketten ugyan annál az IT cégnél dolgozunk és a közös munkának megvannak az előnyei, meg persze a hátrányai is. Vannak olyan hetek, amikor felváltva vagy a páromnak vagy pedig nekem kell tovább dolgozni (ezt általában nem látjuk előre) ilyenkor pedig mindig megvárjuk egymást és együtt megyünk haza. Egy-egy ilyen után, amikor hazaesünk 7-8 óra körül, már senkinek sincs kedve nekiállni főzőcskézni, így ezt a teendőt elintézzük annyival, hogy majd holnap rendelünk ebédet.

Azt gondolom nem kell részleteznem, hogy alapvetően jobban járnánk anyagilag (no meg ízélményben is) ha otthonról hordanánk mindig az ebédet, de egyszerűen néha lusták vagyunk. Pedig rengeteg olyan recept van, amit 30-40 perc alatt össze lehetne dobni, ez pedig nem lenne egy nagy áldozat egyikőnk részéről sem.

Nem jutalmazzuk meg magunkat

Az elmúlt évek spórolási törekvéseit nézve úgy látom, hogy mi ilyen szempontból nagyon a végletek emberei vagyunk. Ha elhatározzuk, hogy spórolni szeretnénk, egyszerűen mindent meg akarunk vonni magunktól és ez hosszú távon olyan frusztrációt okoz, hogy amikor elszakad a cérna, akkor borul minden és már nagyon nehéz visszazökkenni egy normális mederbe.

Említettem, hogy a párom minden „felesleges” kiadásról lebeszéli magát.  Ez pedig azt eredményezi, hogy időről-időre jön nála egy féktelen vásárlási inger és ilyenkor vesz(ünk) egy csomó olyan cuccot, amire a világon semmi szükségünk sincsen. Nekem így lett például egy gravírozó gépem (khm… amúgy eladó). Ahelyett, hogy néha-néha engednénk a gyeplőn és megjutalmaznánk magunkat a kemény munkánkért.

+1 Nem elég motiváló a kitűzött cél

A fentieket végig olvasva joggal merülhet fel mindenkiben, hogy ezek a pontok nagyon könnyedén javíthatóak lennének, ha az elhatározás elég erős lenne bennünk.

Ez így van…

A korábbi próbálkozásaink esetében nem volt célja a spórolásnak vagy ha volt is cél ( pl tengerparti nyaralás) az nem motivált minket eléggé ahhoz, hogy felhagyjunk a rossz szokásainkkal. Meg voltunk elégedve azzal, hogy függetlenedtünk a szülői háztól és képesek vagyunk kényelmesen fenntartani magunkat úgy, hogy tulajdonképpen nem nagyon kellett megnéznünk, hogy mire költünk.

A mostani elhatározásunk mozgatórugója viszont már nagyon is komoly és mind a ketten hajlandóak vagyunk tenni ezért a célért. Szeretnénk egy saját házat, valahol vidéken, ahol nyugodtan felnevelhetjük a gyerekeinket, megtermelhetjük magunknak az ételünk egy részét és egy sokkal környezettudatosabb életformát építhetünk fel, jó példát mutatva a környezetünknek, családunknak is.

Tartalomhoz tartozó címkék: spórolás megtakarítás
blog comments powered by Disqus

Keresés